2015. június 15., hétfő

Tétény és utódai 2.

Nagytétény, Községháza. Fontos döntések születtek itt... 
Ebben a sorozatban annak járunk utána, hogy milyen alternatívák merültek fel a ma is ismert közigazgatási felosztáshoz képest. Az előző részben a Baross Gábor-telep felparcellázásáig jutottunk el, most a telep létrejöttével, kialakulásával összefüggő vitákat fogom bemutatni az 1920-as évekig.
Tétény külterülete dűlőkre oszlott, ahol mezőgazdasági tevékenységet (a filoxéra előtt főleg szőlőművelést, utána egyre inkább baracktermelést) folytattak, illetve itt kaptak helyet a bányák is. Amikor Kistétény önálló községgé alakult, meg kellett húzni az új határt, amit a dűlők mentén jelöltek ki: a Kápolna-dűlő az új településhez, a Kőbányai-dűlő pedig továbbra is Nagy-Tétényhez tartozott. Ez utóbbi dűlő területét szerezte meg Weisz Gyula feleségével, Libál Rózával, hogy az XX. század elején felparcellázza, és elnevezze Baross Gábor-telepnek.

A telep kialakulása új helyzetet teremtett a térség számára. Nagytétény számára a telep létrejötte egybeesett a népesség növekedésének megindulásával, és az ipar egyre jelentősebbé válásával. A külterületen létrejövő lakótelep azonban terheket is rótt a településre: a településmagtól több kilométerre létrejött egy újabb településkezdemény, ami az első időkben szinte tisztán lakóházakból állt, nem alakult ki központi tér, ugyanakkor a fejlesztésekbe ezt a területet is be kellett vonni, a közszolgáltatásokat a Barosson lakóknak is biztosítani kellett, ami jelentős többletkiadással járt. A helyzetet nehezítette, hogy a sváb őslakosok mellé nagy többségében magyar anyanyelvű, zömmel gyári munkás "idegenek" érkeztek.
A környék a századforduló után.
A Baross Gábor-telep a vasútra kb. merőlegesen Észak-Nyugatra vezető út mellett jött létre. 
Kistétény (1915-től Budatétény) számára azonban valószínűleg jól jött az új szomszédság: a település és a telep közötti határ elmosódott, az érdekek sokszor megegyeztek (mint például a vasútállomás ügyében), gyakorlatilag főleg a közigazgatás választotta el a két területet, de ez a határ elég erősnek bizonyult egészen Budapest létrejöttéig. A közigazgatás pedig nem csak azt határozta meg, hogy melyik hivatalba kell menni, hanem a posták és az iskolák körzeteit, a fizetendő helyi adókat és ezt, hogy hol kerülnek elköltésre a Barossról fizetett pengők, sőt, közvetve az egyházközségek határait is. Logikus lépésnek tűnt, hogy a Baross Gábor-telep és a rendszeres pénzügyi gondokkal küzdő Budatétény egy községként működjön.
Az első ilyen jellegű törekvések már az 1910-es években megjelentek, de a világháború után erősödtek meg igazán. Budatétény 1921-ben kezdeményezte a határ áthelyezését arra hivatkozva, hogy a telepen élők használják a község infrastruktúráját, az iskolába sok barossi gyerek jár. Nagytétény elöljárósága, mielőtt válaszolt volna a felvetésre, úgy döntött, hogy megkérdezi a barossi családokat, hogy támogatják-e az elcsatolást. Az ügyben 76 család a status quo fenntartását támogatta, míg összesen egy família csatlakozott volna szívesebben Budatétényhez. A telepen ekkor már legalább ezer ember élt, a 77 család tehát messze nem a teljes lakosságot jelentette. A község a maradni akarók többségét látva tiltakozott az elcsatolás ellen, mert a Baross Gábor-telepiek sem akarják; és Budatétény indokai nem állják meg a helyüket, mert Barosson is van iskola; és „község különben is kicsiny határából nem engedheti meg egy fejlődésnek indult, és nagyobb területen fekvő telep elszakítását.”
Ezzel hosszú időre eldőlt a telep sorsa: az erősödő elszakadási, pontosabban Budatétényhez csatolási törekvések nem hoztak eredményt, az 1930-as években pedig már nem a teleppel, hanem a Budafokkal való egybeolvadás merült fel rendszeresen a budatétényi képviselőtestületben. 
Mit vesztett volna Nagytétény a Baross Gábor-teleppel? A település lakosságának egyre jelentősebb részét, ami nem csak lakosságot, de adóbevételt is jelentett, valamint presztízst, területet - egy növekvő népsűrűségű, fejlődő terület új lehetőségeket jelentene minden községnek, nem csoda, hogy nem akarták átadni.
Úgy vélem, hogy Budatétény nagyobbat nyerhetett volna a teleppel, mint amennyit az Nagytétény számára jelentett. A kis községben rendszeresen felmerülő kérdés volt a rossz gazdasági helyzet miatti csatlakozás valamelyik környező településhez. A Baross Gábor-teleppel a lakosságszám nagyjából megduplázódott volna, ami valószínűleg helyre tette volna a község gazdasági helyzetét. Az, hogy ez nem valósult meg, nem rajtuk múlott... 


Nincsenek megjegyzések: