2012. október 31., szerda

Reformáció Barosson

Október 31-e van, a reformáció emléknapja. Pontosan 495 évvel ezelőtt függesztette ki Luhter a wittenbergi templom kapujára 95 pontját a hagyomány szerint. Ebből az alkalomból annak járok egy kicsit utána, hogy vajon voltak-e követői a reformációnak Barosson? 
Baross Gábor telep legerősebb felekezete máig a katolikus, ők rendelkeznek az egyetlen templommal, más egyházi épület nincs a telepen. Az anyaközség, Nagytétény nagy része is a katolikus vallást követi: 1930-ban, a katolikus templom építése előtt pár évvel 7160 lakosból 5850 fő (81,7%) katolikus, de a századforduló időszakával ellentétben ekkor már az izraelita hitközség létszámát (159 fő) messze megelőzik a reformátusok (839 fő), sőt, némileg az evangélikusok is (214 fő). A századfordulón még a jelentős többséget alkotó katolikusok mellett csak az izraeliták rendelkeztek gyülekezettel, a protestánsok a XX. század első évtizedeiben érkeztek a településre. 
A református templom Nagytétényben. Forrás
A reformátusok Nagytétényben 1926-ban, tehát a barossi Templomépítő Egyesülettel párhuzamosan kezdtek foglalkozni az imaházépítéssel, és 1929-re el is készült az imaház. (A két egyházközség nagyjából párhuzamosan fejlődött: a reformátusok 1956-ban építettek tornyot templomukhoz, a barossiak pedig 1958-ban.) Az első lelkész Kutassy Gyula volt, akinek a vezetése alatt 1937-ben önálló lett a gyülekezet, addig Budafokhoz tartozott. 
De vajon mi a helyzet Baross Gábor telepen? Imaházról nem tudok, de biztosan volt olyan helység, ahol a helyi reformátusok összegyűltek vasárnaponként: a Nagytétényi újságban többször hirdeti Kutassy lelkész. Ebből kiderül, hogy vasárnaponként 11-től Nagytétényben, délután háromtól Barosson van istentisztelet már 1933-ban. Református hittanvizsga is van Barosson, és a nagy ünnepeken sem maradnak a telepi reformátusok istentisztelet nélkül. 
A Baross Gábor telepen élő reformátusok pontos arányáról nem tudok. A polgári házassági anyakönyvek 1905 és 1941 között kereken kettőszáz olyan házasságról számolnak be, amiben legalább az egyik fél barossi. A házasodók között 33 református van (17 férfi és 16 nő), és 11 evangélikus (4 férfi  7 nő). Az összesen 400 házasodóból tehát 44 protestáns, ami kereken 11%. Ha csak az itt lakókat vesszük figyelembe, akkor is 30 református és 8 evangélikus barossi kötött házasságot (Össz. 9,5%). A házasság az életút egy fontos eseménye, de nem gondolom, hogy ezekből az adatokból az egész telep vallási megoszlására lehetne következtetni. 
A barossi katolikus templom építéséhez felhasználtak olyan köveket is, ami a reformátusok hoztak a leendő imaházuk alapanyagaként, de aztán az építkezés meghiúsult, így a katolikusoknak adták az alapanyagot. Ez alapján annyian voltak, hogy nem csak istentiszteletet volt érdemes tartani nekik, de egy imaház felépítésére is volt esély. 1931-ben Nagytétény község 20 embernek küldött ki értesítést Barossra, miszerint a református egyházadót nem fizette be a címzett - ezek közül kilenc család neve megtalálható a házasodások között is, tehát legalább 30-40, név szerint ismert református család legalább élt Barosson. 
A már említett Kutassy Gyula mellett tudunk egy Boldis nevű lelkészről, aki a barossi Dalkörnek volt az első karnagya az 1910-es évek elején. Fontos szerepet betöltő református volt Dr. Sólyom B. Zoltán, a Hungária Gumigyár igazgatója (egy 1930-ból származó írása itt található). Ő szociális érzékenységéről volt híres: nagyon jó viszonyt alakított ki a gyár munkásaival, és rendszeresen segítette a rászorulókat. A harmincas években minden decemberben rendeztek karácsonyi ünnepséget a gyárban, aminek a keretében a rászoruló munkásgyerekek ajándékokat, meleg ruhát kaptak. Sólyom B. Zoltánt a barossi polgári kör tiszteletbeli elnökévé választotta (1934), a Nagytétényi Modellező és Sportrepülő Egyesület elnöke volt, és virilistaként a község képviselőtestületében is tevékenykedett. 
A barossi reformátusokról, sajnos, nagyon kevés forrás áll rendelkezésre, mivel nem létesítettek iratképző szervet: nem tudok egyesületükről, gyülekezetükről vagy bármilyen más hivatalos szervezetükről. 

2012. október 25., csütörtök

A Nagytétényi Újság

Baross Gábor telep és Nagytétény történetének egyik legfontosabb forrása a Nagytétényi újság. A lapot Tessely Károly szerkesztette, és 1933-tól 1939-ig működött. Az első évben havonta, 1934 júliusától havonta kétszer jelent meg, változó terjedelemben (általában 4-8 oldal között). Az első év októberében 500 példányt nyomtak belőle, de a későbbi időszakra nincsenek ilyen jellegű adataim. 
Elég sok rovatot indított el a folyóirat. Tessely nevéhez fűződik a Mindent megírunk..., rendszeresen feltűnik az Egyházi Krónika, a Sport, a Rubió Lajos által "elkövetett" Humor, illetve a minden számban megjelenő Hírek. Megtudhatjuk az Apolló mozi programját, az utolsó számokban pedig "Nem fontos, de írni kell arról, hogy..." címmel indult rovat. Alapvetően a helyi és környékbeli közélet eseményeinek állít emléket a lap, de sokszor kitekint az országos eseményekre. Mércének - főleg az első időkben - a budapesti lapok számítottak, amiknek a nívóját bevallottan nem érte el a Nagytétényi Újság.
A szerkesztőbizottság magját a nagytétényi közélet neves szereplői alkották: nem csak ők álltak a lap mögött, de ők is írtak bele, és általában róluk szóltak a híradások is. Kirajzolódik egy helyi, értelmiségi elit képe, amibe mérnökök, egyetemi tanárok, lelkészek (katolikus-református-izraelita), tanárok (igazgatók), és nagyrészt más értelmiségiek tartoznak. Majdnem minden számban helyet kap egy vers, vagy valamilyen helyi író által írt novella.
Meglátásom szerint néhány csoportot kiemelten kezel a lap - a korabeli diskurzusnak megfelelően. Kiemelt szerepet kap például a katolikus egyház, amit indokol az is, hogy a község jelentős többsége ezt a vallást követi. Szintén nagy hangot kap a Nemzeti Egység, Gömbös Gyula pártja. Gömbös Nagytétényben birtokkal rendelkezik, sőt, miniszterelnöksége egy-egy időszakra bizonyítottan ide is költözik, amit a község tisztelgő látogatásokkal, díszpolgári címmel és utcaelnevezéssel hálál meg.
A községi civil szervezetek is rendszeresen szerepelnek az újságban. Főleg az anyaközséghez kötődő megmozdulások kapnak hangot, mint például a helyi Iparoskör, a Nagytétényi Polgári Kör, a Frontharcosok, vagy az Önkéntes Tűzoltó Egyesület.

Baross Gábor telepről van, hogy több számon keresztül nem érkezik semmi hír, pedig a Polgári Kör láthatóan működik. Egy-egy nagyobb visszhangot kiváltó ügy (az iskola kibővítése, napköziotthon létesítése stb.) okán a barossi témákat is fel tudja kapni az újság, de a nagytétényi események nagyobb figyelmet kapnak. Barossról többször elhangzik, hogy elhanyagolja Nagytétény, de érezhető Tessely közeledési szándéka a telephez. Egy helyen azt írja, hogy Ő is lakott Barosson. (Nagytétényi újság, 1936. dec. 1. IV. évf. 23. szám 1. o) Ennek ellenére van, hogy elmarad egy-egy beígért híradás, illetve a neves barossiakkal készített interjúsorozat is csak Bizzer Pál hitoktatóig jut. (Nagytétényi újság, 1935. márc 1. III. évf. 5. szám 4-5. o.) Az iskola bővítésének ügyét viszont a nagytétényiek túlbeszéltnek érzik, amikor még mindig ez az egyik fő téma az újságban.
Baross Gábor telep említése nélkül is lehet a telepről beszélni. Gyakran szerepel például a Dózsa György út aljában lévő Hungária Gumigyár, valamint a barossi és nagytétényi civilek sokszor együttműködnek. Átfedés is van a két csoport között: vitéz Pusztay János barossi iskolaigazgató például a Frontharcosok Szövetségének nagytétényi csoportját is vezeti, valamint Hupka Péter, Chityil István és vitéz Ősz János a telepi egyházközség és a község képviselőtestületének is a tagjai. 
A Nagytétényi újság nagy gondot fordít a helyi értékek védelmére. Dáni Géza helytörténész rendszeresen publikál benne, és sokszor a helyi kereskedőktől való vásárlásra buzdít a lap. Az őszbaracktermelés is rendszeresen visszatérő téma, amit többek közt a termelők egyesülete tartott köztudatban. 
1938. júniusában a lap főszerkesztője, Tessely Károly elhunyt. Az év végéig a lap felelős szerkesztője  Kutassy Gyula, nagytétényi református lelkész lett. 1939 januárjában nem jelent meg egy szám sem a hiányzó lapnegedély miatt, de februártól újra működni látszik az újság. Kutassy betegségétől, majd halálától kezdve érezhetően csökken a lap terjedelme, és a megjelenések sem pontosak: nem minden hónap 1-én és 15-én, hanem sokszor pár nap csúszással jelennek meg a számok. 
1939. februárjától Marastoni László neve alatt jelenik meg a lap. Ő negyed évszázadig Nagytétény főjegyzőjeként működött, majd 1935-től a környék országgyűlési képviselője lett. Az utolsó lap, amiről tudomásom van 1939. április 16-án jelent meg, további számokról nem tudok. 

2012. október 21., vasárnap

Film: Édes mostoha (1935)

A minőségért ezúton is bocsánat. Az film itt forgott Nagytétényben, a forgatás alatt még riportot is adott a Nagytétényi Újságnak az egyik főszereplő. A film adatai a port.hu-n és az imDb-n is elérhetők.



A kastélynak amúgy nem az egyetlen filmszereplése, úgyhogy ha ennek sikere van, akkor máskor is lesz "filmklub".

2012. október 20., szombat

A barossi iskola

1936-ban tervbe volt véve a túlzsúfolt és alkalmatlan iskola bővítése. Ekkor már több, mint 350 gyerek tanult itt, 8 tanár vezetésével, de csak négy tanterem állt rendelkezésre. Az építési pályázatot az nagytétényi önkormányzatnál megfellebbezték, mert képviselők egy részének nem tetszett, hogy a drágább helyi vállalkozót (ő Foidl úr) támogatná a község. A fedezet megvolt az építkezésre, de a fellebbezés miatt nem tudott a tanév elejéig elkezdődni az építkezés, és úgy tűnt, hogy csak következő évben kaphat új épületet az iskola. Ez alkalomból közölte a Nagytétényi Újság T. K. (valószínűleg Tessely Károly) versét. 


Óda a barossi iskoláról 
avagy
népoktatás a XX. században. 

Gyertyafénynél, gyertyafénynél 
Tanulnak a gyerekek,
Szál-szál gyertyát hoz magával 
Ki otthonról vehetett. 

A tanítóbácsi így szól 
S asztalán ég a gyertya láng,
Jó hírt hoztam. Megvan a pénz 
S felépül az iskolánk. 

Eldobhatjátok a gyertyát
Mert ottan majd gyertya ég, 
Csak egy baj van. Néhány évig 
Várni kell biz erre még...

Mert egy-két-tíz fellebbezés
Egy-két-tíz évet jelent
S Foidl ur majd ősz szakállal 
Építkezhet, az már szent.

S jóakaróink üzenik, 
Mert ők törődnek velünk,
Hogy az örök világosság 
Fényeskedjék csak nekünk! 
Amen!

Nagytétényi újság, 1936. szept. 1. IV. évf. 17. szám 7. o

2012. október 18., csütörtök

Oberding család

A múlt héten lebontották az Oberding féle vendéglőt. Valószínűleg az emberek többsége MDF székházként ismerhette a helyet, a Dózsa György út legalján, a Lidl-lel szemben. Az információkat ezúton is köszönöm a Budafok-Tétény: múlt, jelen, jövő fórum tagjainak! Az épület bontása adta az ötletet, hogy írjak egy kicsit az Oberding családról. Az adatok egy része a fórumból való, egy része pedig a saját kutatásom eredménye. 
Az Oberding család alapítóként van számon tartva. Az "alapítók" kifejezést nem szó szerinti értelmében használják Baross Gábor telepen, tehát nem az itt először letelepülteket értik alatta, hanem az első időszakban ideérkezett, valamiért nevezetes vagy ismert családokat - de az alapítókról majd egy másik bejegyzésben írok. A családfő Oberding József 1869. június 5-én született Karlovában (ilyen nevű községből több is van, valószínűleg cseh származású) a M. a Deák alapján Budafokon vezetett üzletet, majd 1909-ben költözött Nagytéténybe. A községi iratokból azonban kiderül, hogy 1922-ben vették fel "a község kötelékébe," amihez az szolgált indokul, hogy tizenegy éve Nagytétényben lakott - tehát 1911-ben érkezhetett Baross Gábor telepre.
József aktív tagja volt a Baross Gábor telepi polgári körnek, a vendéglője több társasági esemény helyszínéül szolgált, és e mellett a községi élelmezési üzemnek volt a vezetője, amivel 1919-ben számolt el. Satu51 írta a blogban: Felségével, Leitner Terézzel "több fiúval és három lánnyal ajándékozta meg az utókort." (Ez amúgy szerepelt a Baross Gábor telep történetét feldolgozó fényképkiállításon (szövege itt és itt) is.)
A népes családból kiindulva valószínűleg fiaival találkozunk több helyen is a telep életében. 
Oberding Kamill kántor és tanító volt 1934-ig, az iskolában és az egyházközségben is aktív tevékenységet folytatott. Az Oltáregyesület szereplésével rendezett is, a Hubert című színművet vitte színre 1934. tavaszán. 1937-ben még a községben lakik. 
Oberding Béla szintén értelmiségi, magántisztviselőként ("m.tiszt") keresi a kenyerét. 1930-ban fuvarozási engedélyt kér és kap a községtől, 1934-ban pedig belép a Nemzeti Egység Pártjába. Ő vezette a Barosson működő "szappanföld"-bányát. 
Két másik Oberding-fiúról van még valamennyi információm. Jenőről annyi derül ki, hogy érettségivel rendelkező értelmiségi (1937), Kornél pedig a Hungária Gumigyár Közművelődési Egyesület Sport Szakosztályának vívóbajnokságán a harmadik helyet szerezte meg. Két lányukról is tudok (hála Kerubnak), akik az 1960-as években kimentek Kanadába. A nevük Tünde és Erzsébet. 
Úgy tűnik, az anyakönyvvezető nem tartotta őket barossinak, vagy nem Nagytétényben kötöttek polgári házasságot, mert akkor benne lennének az adatbázisomban. Akkor is szerepelnének az adatbázisban, ha barossival házasodtak volna, így valószínűleg más községekben keltek egybe. Házukban a II. világháború után orvosi rendelő működött, később óvoda, én pedig már úgy emlékszem rá, mint MDF székház. 
Ez tehát a nemrég lebontott háznak, a házban lakó családnak a története dióhéjban, a kutatás jelenlegi állása szerint.

FRISSÍTÉS: A fórumon újra felmerült Oberding neve, és a következő adalékokkal szolgáltak a történethez:

  • Kijavították a figyelmetlenségből adódó hibákat (Köszönöm!)
  • Oberding vendéglőjét "A víg kaluzhoz" címezte
  • 1961.04.17-én özvegyült meg Oberding Terézia (59), férje Skrobanek Ferenc volt. 
  • Egy ötödik fiú neve is felmerült. Ifj. Oberding József 1945. október 27-én vette feleségül Lévai Annát. Lévai szülei: Kis János és Niedermayer Mária. 

Köszönet a segítségért! 

2012. október 15., hétfő

Polgári Kör 25

1934. október 15-én, pont 78 éve ünnepelte a Páll-féle vendéglőben a Baros Gábor telepi Polgári Kör negyeszázados fennállását. Az eseményről a Nagytétényi Újság tudósít. (1934. nov.1. II. évf. 15. szám, 4. o.)

A Baross Gábor-telepi Polgári Kör 25 éves jubileuma
Nagy Ferenc fővárosi bizottsági tag, alapító elnök és
Marastoni László főjegyző jelenlétében zajlott le a szépen sikerült ünnepség

A Pál féle vendéglő dusan felvirágozott szipadtermében, a fehér asztalnál, forró hanulatban ülték meg a Baross telepiek a Polgári Kör fennállásának 25 éves jubileumát.
Vitéz Pusztay János, a Kör agilis elnöke méltatta az elmult 25 esztendő munkáját s főképpen azt hangoztatta, hogy Polgári Körnek sikerült felekezeti és társadalmi különbség nélkül összetömöríteni a polgárságot. De az uttörés nehéz munkáját Nagy Ferenc alapító elnök egyes-egyedül végezte, aki az ezer feltornyosuló akadály dacára, házról házra járva, életre hívta Baross Gábor telep első társadalmi egyesületét. (A jelenlévők Nagy Ferenc fővárosi biz. Tagot hosszasan megéljenzik.) Majd Pusztay ünnepélyesne köszönti Nagy Ferenc alapító elnököt, Marastoni Lászlót, Nagytétény község főjegyzőjét, Keller Bélát, a Nemzeti Egység kerületi elnökét, vitéz Barotányi Ferencet a tanítóság és ifj. Höflinger András a leventék képviseletében.
Bessenyei Sándor ünnepi beszédében visszaemlékezik azokra a rossz időkre, amikor a rossz utak miatt a jelmezbálra olyan sárosan érkeztek meg a barossiak, hogy a jelmezek nem voltak felismerhetők. Nem volt itt sem víz, sem út, sem világítás s ezért volt előssorban szükség egy dolgozó, nem pedig politizáló Polgári Körre. S a Kör ma sem szűnik meg munkálkodni. Az iskola kibővítési ügye, az utmenti fásítás, az összes utcák világítása, a vasuthoz vezető ut kiépítése csupa közérdekü programpont, amiért harcolnak.
Bessenyei szép beszéde után vitéz Pusztay János elnök, az egyesület nevében, szeretetük és ragaszkodásuk kifejezéséül diszes emléklapot nyujtott át Marastoni László főjegyzőnek, Nagy Ferencnek, Vucsenik Istvánnak, dr. Bakáts Istvánnak, Bessenyi Sándornak és Halom Gusztávnak, a Kör tiszteletbeli tagjainak.
Nagy Ferenc beszédében kifejti, hogy amikor az egész vonalon hálátlanságot lát az ember, jól esik a szeretet, ami ma oly nagy bőséggel feléje sugárzik. Szivből örül, hogy már templom is van a telepen s hogy a barossiak lelkeikben is keresik a szépet és a jót. Hangoztatja, hogy mint fővárosi bizottsági tag erősen harcol a Hév tarifa leszállításáért.
Ezután Vucsenik István Nagy Ferenc munkásságát méltatja és példaképül állítja a Baross-telep lakossága elé.
Oberhuber Alfréd főfelügyelő nagy derültséget váltott ki felszólalásával, mert beszédét azzal kezdte, hogy a Nagytétényi Újság megírta, hogy a Barossi Polgári Kör megérdemli a huszonötöt. Szavai nyomán kirobbanó derüs kacagás elültével, a szép számban képviselt Nagytétényi Polgári Kör meleg együttérzését és jókivánságait tolmácsolja.
Ezután nagy taps és minden oldalról megnyilvánuló érdeklődés kiséretében Marastoni László, Nagytétény község főjegyzője emelkedett szólásra. Meleg szavakkal köszöni meg a jubileumi emléklapot. Meghatottsága annál nagyobb, mert a Kör működésével egybe esik az ő helybeli működésének 25 éves évfordulója is. Elmereng a multak felett. A barossi Polgári Kör mindenkor az elöljáróság kiegészítő része volt kulturális és szociális munkásságával. Mint ifjú jegyző, az alkotás vágyának duzzadó vitorlájával utazott Nagytéténybe. Be kell vallania azonban, hogy álmai nem voltak mind megvalósíthatók. Gyilkos golyónak kellett Srajevoban eldördülnie, hogy minden vágyunk, tervünk dugába dőljön. De a zord idők elültével most úgy érzi, fejünk fölött szakadoznak a sötét felhők s a béke sugara felénk tör. Egy ujabb golyónak kellett Marseillében eldördülnie, hogy a szívekbe végre visszavarázsolja a béke szent vágyát és megbecsülését.
Marastoni Lászlót hosszan ünnepelték a jelenlevők megható és költői formaművészettel előadott beszédéért.
Ezután a jelenlévők felkérésére Keller Béla választókerületi elnök emelkedett szólásra. A Kör békés munkáját méltatja, ugyanakkor, mikor kint a nagyvilágban ölik, marcangolják egymást az emberek. A békés munka és az összetartás az, amire igen nagy szükség van. Mert ettől a magyar egységtől várjuk sorsunk jobbrafordulását. Lehetnek közöttünk nüanszbeli eltérések, de a cél a lényeg: Nagymagyarország feltámasztása.
Keller Béla nagyhatású beszéde után a Szeretet Dalkör Bajomy Rezső vezényletével szebbnél-szebb énekszámokat adott elő. A dalárdisták az ifju szivek lobogó tüzét sugározták ránk. Csupa sziv és hangulat volt a nótázásuk.
A sikerült és nagyon kedves ünnepség megrendezéséért a fáradhatatlan Magvassy Lajost illeti a teljese elismerés. A jubileumi emléklapok tervezése és megrajzolása pedig Szellák Béla iparművészi munkája.

2012. október 12., péntek

Helytörténet és mikrotörténet

„Itt élt az 1911-ben itt született Dr. Párkányi (Paulovics) Ferenc a helytörténész és az események leírója.” – fogalmaz Felker Győző 1997-ben. Párkányi Ferenc Baross Gábor-telep történetének eddigi legteljesebb leírását adta 1958-ban, a templomépítés 25. évfordulója alkalmából, én is többször idézem tőle (a szeptember 3-ai „tudósításhoz” mellékelt képek is az ő könyvéből származnak.). Párkányi foglalkozása: helytörténész. Mit is jelent ez a szó?
A helytörténész egy adott helynek a történetében jártas, a település-terület históriáját kutatja, ez a szakterülete. Sőt, általában elmondható róla, hogy többé-kevésbé az egyetlen területe. Tapasztalatom szerint a helytörténészek általában nem a történészi szakmán belülről jönnek, hanem érdeklődésből, lelkesedésből kezdenek történelemmel foglalkozni, és ezzel van, hogy bekerülnek a professzionális történetírók körébe. (Gondoljunk Garbóczi Lászlóra, aki helytörténészként Budapest Főváros Levéltárának a kiadványainak az előkészítésében is szerepet játszott!)
Nem szeretnék címkékkel és légből kapott meghatározásokkal dobálózni. Valójában nem a helytörténetről, és nem is a helytörténészekről szeretnék írni, hanem a mikrotörténelemről.
A mikrotörténelem az 1970-es években indult, elsősorban olasz történészekhez köthető kialakulása. Olyan művek tartoznak ebbe a műfajba, mint például a Martin Guerre visszatérése (Natalie Zemon Davis), vagy a Montaillou (Jacques le Goff), amik nem csak komoly szakmai teljesítménynek tudhatók be, de olvasmányosak is. Az előbbi például egy imposztorról szól, aki évekig élt egy katona nevén, annak feleségével és családjával, az utóbbi pedig egy későközépkori, eretnek okszitán falu mindennapjait meséli el az inkvizíciós perek alapján.
Na de egy falu életének az elbeszélése miért mikrotörténet, és miért nem helytörténet?
A mikrotörténelemnek három fő jellemzője van, (köszönet Szijártó István mikrotörténeti szemináriumának!), amik közül egyik sem feltétlenül igaz a helytörténetre. Egyrészt a mikrotörténelem térben és időben kis léptéket alkalmaz: egy szűk, jól behatározható közösséget, vagy akár csak egy személyt vizsgál. Időben is távol áll a többszáz év történetét vizsgáló „long durée”-től: van, hogy csak egy nap eseményeit járja körbe, egy gyilkosságot vizsgál vagy egy ember életét. És hogy ez miben más, mint a helytörténet? Gondoljunk a klasszikus helytörténeti monográfiákra! A település domborzata és természeti környezet mellett megismerhetjük az első leleteket, a terület első említését, míg végül eljutunk egészen a szerző jelenéig. Természetesen a helytörténet sem mindig ölel fel hosszú időt. (Ld. Budafok-tétény 1848-49-ben.)
A mikrotörténet második jellemzője elsődlegesen szemléletbeli tényező: a cselekvők a történetben részt vevő szereplők. Ez első olvasatra evidensnek tűnik. Továbbgondolva azonban rájövünk, hogy nem ad elégséges magyarázatot egy tettre sem a politikai helyzet, egy gazdasági válság vagy az adott társadalmi berendezkedés. Az okokat elsősorban nem a külső körülményekben keresi, hanem emberi döntésekben.
Szerintem a harmadik jellemző a legfontosabb, és mégis ezt felejtik el a legtöbbször, gyakran maguk a történészek is. Ez pedig a „nagy kérdés:” a mikro szintű vizsgálat egy makro szintű kérdésre keresi a választ. Martin Guerre történetében nem a ponyvaszerű botránytörténet, hanem a korabeli társadalom működése az érdekes. Montaillou önmagában nem lenne érdekes, de betekinthetünk egy késő középkori falu mindennapi életébe. A „különlegesen általános” az, ami felkelti a történész figyelmét, tehát azok a források, amik nyomot hagynak arról, ami annyira természetes az ember életében, hogy nem is írja le.
Baross Gábor-telep történetében nem az az érdekes számomra, hogy ki hol lakott és mit csinált. Nem fogok hangsúlyt fektetni az itt lakók neves őseire vagy leszármazottaira. Az sem releváns, hogy mikor milyen telkek voltak a helyi egyházközség birtokában. Sokkal inkább érdekesnek találom azt az utat, amely során az innen-onnan ide költöző emberek barossiakká váltak tetteikben és identitásukban. És ez reményeim szerint nem csak a barossiaknak lesz érdekes.

2012. október 9., kedd

Forgószínpad és Hubertus Barosson

Forgó színpad Baross telepen. Baross Gábor telepen, Bizzer Pál r. kath. lelkész elnöklete alatt működő Oltáregyesület a telepi ifjúság közreműködésével ápr. 8-án rendezte 4-ik nagysikerű műsoros estjét a Páll féle vendéglőben. Előadásra került Hubertus c. 4 felvonásos és hazafias szellemű népszínű. Az előadás anyagi és erkölcsi sikeréért a szereplőkön kívül, kik összjátékukkal a közönség legnagyobb tetszését vívták ki, különösen Oberding Kamillt, okl. kántortanítót, mint főrendezőt és Dipold Miklóst, mint színpadi rendezőt és főszereplőt illet fokozott elismerés. Nagyon tetszett az erre az előadásra elkészült, a már hosszú idő óta várt forgó színpad az új díszletekkel.

Nagytétényi újság, 1934. máj. II. évf. 5. szám, 7. o.

2012. október 8., hétfő

Tessely

Miért fáj úgy minden?
Miért él szívünkben annyi sok érzés
Viharzó, fájó?
És mégis… mégis, a legtöbb ember
Életimádó.


Miért van az, hogy a
Legszebbik vágyunk soh’sem teljesül,
Meddő a létünk?
De felsóhajtunk a temető mellett:
Oh, élünk… élünk!


S mert van az, olykor,
Mikor keresztünk súlya felvérez,
S porba sújt minket:
Hogy uj hajnalra-már letöröljük
A könnyeinket?


Oh miért van az, hogy
Szívünk rémétől, a csalódástól
Egyre kell félni?
Sok reszketés ez, kín, nyugtalanság,
S mégis szép élni!

Ezt a verset Tessely Károly írta, és 1933. júliusában jelent meg a Nagytétényi újságban (5. o), Miért!? címmel. Párkányi is említi őt monográfiájában, mint egyfelvonásosok és operettek szerzőjét, aki fiatalon elhunyt. Irodalmi munkássága ezzel nem ér véget: a Nagytétényi újság szerkesztője. Ez a lap 1933 és 1939 között jelent meg: pároldalas, kéthetente megjelenő lapról van szó, amiben a község életének fontos eseményei jelentek meg.
Ezzel nem merül ki a munkássága: a községben és az egyházban komoly közéleti szerepe volt. Nem csak arra gondolok, hogy a műkedvelő előadásoknak nem csak szerzője, de betanítója is volt, bár szempontunkból ez is fontos. A nagytétényi egyházközség képviselőtestületében találjuk, mint titkár, de a barossi templom felépítésében is segíthetett, mivel 1938-ban a Templomépítő Egyesület jegyzőkönyvben mond neki köszönetet. Felesége szintén komoly munkát végzett a barossi iskolában és az egyházközségben egyaránt.
Nem csak helyi szinten tevékenykedett, amit mutat, hogy a Segédhivatali Tisztviselők Országos Szövetségének alelnökeként is működött.
Könnyű abba a hibába esni, hogy itt befejezem a bejegyzést. Miért fontos nekünk Tessely? Egyáltalán, miért említem, miért fontos egy történeti munkában?
Tessely olyan személy volt, aki befolyással volt a környezetére. A helyi újság főszerkesztőjeként gondolatai sokakhoz eljutottak, ő döntött arról, hogy mit tudjanak meg az emberek szűkebb páriájukról, és szervezői tevékenysége folytán is a helyi elit részének tekinthető. Ez már elég lenne egy helytörténeti műbe való bekerüléshez.
Ennél mégis többről van szó. A közös munka, például egy darab színpadra vitele, összekovácsol egy csoportot: ez a „mi.” Ahogy tudatosul, hogy „mi” vagyunk, lesznek „ők” is: a szakirodalom ezeket úgy nevezi, hogy „ingroup” és „outgroup.” Amikor a valaki azonosul azzal a dologgal, amit „mi”-nek gondol, identitása lesz. Tessely valószínűleg nem tudatosan, de ilyen csoportokat erősített: a „mi” újságunk, a „mi” színdarabunk, a „mi” templomunk.
Mivel az identitásképződés hátterének szociológiájába még nem ástam bele magam elég mélyen, nem bocsátkozom további eszmefuttatásokba. Tessely Károly egy volt azok közül, akik a helyi társasági élet gyújtópontjaiban helyezkedtek el.

2012. október 3., szerda

Berlin

Hosszú szünet után jelentkezem újra. Ez persze nem az jelenti, hogy megállt volna a kutatás, de Berlinbe utaztam, és a következő fél évet itt is fogom tölteni. A kutatás jelentős részével készen vagyok, itt a papíron és digitálisan kihozott dokumentumokat, valamint az angol nyelvű háttérszakirodalmat fogom feldolgozni, úgyhogy feladat még van. 
Az utolsó héten a nagytétényi képviselőtestület üléseinek jegyzőkönyveit kutattam, majdnem a végére is értem. Az utolsó ülés, amiről volt jegyzőkönyv 1948-ban volt, és az 1942-1945 közötti időszakról is hiányzik a forrás. 
A kutatáson kívül volt még egy fontos feladatom. A Baross Gábor Általános Iskola rendezett Baross-napokat, aminek a keretében csináltam egy helytörténeti vetélkedőt a diákoknak. A pályázatokról már beszámoltam külön bejegyzésben, így erről most nem írok. Pénteken volt az eredményhirdetés, amin az 5. b osztály tarolt ötletes fogalmazásokkal, történetekkel, és tökéletes megoldásokkal. Gratulálunk nekik!